Aki figyelemmel kíséri a blogomat, az olvashatta kb. 1 évvel ez előtti bejegyzésemet a Bamako Rally-val kapcsolatban Miért nem vettem részt a Bamako Rally-n címmel.

Egy év alatt azonban jelentős változások voltak, még ha nem is az én életemben (most sem megyek Bamakóba) hanem olyan barátaim, ismerőseim életében, akikre felnézek, és akiknek a barátságára büszke vagyok. 

Az történt ugyanis, hogy a legfontosabb partner cégem egyik tulajdonosa, és egyben üzleti mentorom nemrégiben bejelentette, hogy részt fog venni a Bamako Raly-n. 

Én elmondtam azt, amiről 1 évvel ez előtt írtam, amire Ő csak mosolygott, és azt mondta: Vedd Észre, hogy mire fókuszálsz. 

Az Ő engedelmével most ide beteszek egy részletet az utazó csapat felhívásából:

A Budapest-Bamako rally karitatív szellemiségében tér el egyéb versenyektől. Ezt a szellemiséget bővítette ki a VEDD ÉSZRE csapat, egyben egy új hagyományt is teremtve. A cél az afrikai iskolák és gyermekek megsegítésén kívül, a kezdeményezésünkre a hazánk-béli, illetve erdélyi gyermekotthonokban élő gyermekek életnek megsegítése, ill. önálló életük megkezdésének megkönnyítése, valamint a szlovákiai dunaszerdahelyi Járási Kórház Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának a támogatása. Ezt adományok gyűjtésével és szétosztásával, a közeledő karácsony előtt nem sokkal valósítjuk meg.

Egy dolog szükséges, tudatosan végignézni a háztartásodat, pincédet, vagy a padlásodat. Ami számodra már mellőzhető, sokaknak hatalmas értéket jelent. Lentebb részletezzük a kért adományok rövid listáját, melyet kérésükre írtunk össze. Természetesen ezeken kívül minden mást is szívesen fogadnak. Karitatív munkákhoz csatlakoztak XVI. kerületi iskolák és kiskunhalasi óvodák is. Az előző futamhoz hasonlóan az idén is iskolaszereket és régi játékokat gyűjtenek az afrikai gyerekek számára.

Ezzel a felhívással egycsapásra nagyon szimpatikussá vált az egész utazás.

A mi weboldalunk arról szól, hogy miképpen válhatunk az életünk valamelyik területén gazdagabbá. A vonzás törvénye szerint aki nem áramoltatja ki azt, hogy bőségben van, ahhoz soha sem áramlik vissza a bőség.

Röviden: aki csak kapni akar, de sohasem ad, annak egyszerűen nem lesz lehetősége megtapasztalni a bőséget. És egy évvel ez előtt erre gondolt a mentorom, amikor azt mondta, Vedd Észre, hogy mire fókuszálsz.

Amikor először beszélt a mentorom arról, hogy részt vesz a Bamako Raly-n, őszintén bevallva egy kicsit kételkedtem benne. Miért akarna egy milliárdos cég tulajdonosa a sivatagban bóklászni, és kockára tenni az életét? Miért nem válaszja a kényelmes repülő utat, és a szállodát, ha meg tudja fizetni? 

Erre ez a részlet adja meg a választ:

Miért Bamako? Ezt a kérdést szinte mindenki megkérdezte tőlem, hogy miért vállalkozott az ember a nagy kalandra, mert aki ismer az tudja, hogy átlagosnál jobban nem vonzódtam a technikai sportokhoz, a rallyhoz. Sőt inkább nagyon is távol ált hozzám. A kihíváshoz, a teljesítményhez már annál jobban. A B2 egy megfelelő kaland ahhoz, hogy az ember kitörjön egy kicsit a mai rohanó, monoton világból, és ráébredjen arra, hogy mi a fontos az életben, hogy az élet egyszerű, csak valahogy mindig mi tesszük egy kicsit bonyolulttá.

Határozattan emlékszem a pillanatra, mikor megfogalmazódott bennem az indulás momentuma: 2008 januárjában , amikor elindult a mezőny, látván az emberek arcára írt örömöt és kihívást, akkor döntötte el az ember: jövőre én is ott leszek.  Ha ők, akkor én is meg tudom csinálni, hisz nincs lehetetlen. Ez a rövidke mondat jellemezte eddigi életvitelemet, is hogy nincs lehetetlen, amit az ember elhatározott azt véghez is tudja vinni. A világhálónak köszönhetően naponta olvastam az összefoglalókat, blogokat, híreket. Sokan azt hitték, hogy jó majd kinövi, pár hónap és elfogy a lendület. De nem így történt. Böngészés közbe az ember gyűjtötte az információkat, történeteket, hogy mi is ez valójában, kik teljesítik a távot milyen közösség.  Ahogy egyre inkább mögé látottam annál inkább erősödött benne a vágy, hogy én is ezek közé akarok tartozni. Hogy miért akart az ember ezek közé tartozni? Akkor még nehéz volt megfogalmazni. Így utólag, már nagyon egyszerű rá a válasz, ott Afrikában, messze a hazától, ez a párszáz fő egy nagyon összetartó közösségé tudott formálódni, olyanná ami hiányzik itthon az országból, ott az ember még büszke lehet arra hogy magyar, ha már a szomszédos országokba nem nagyon látják szívesen, Afrikába igen. Tudják, hogy jó szándékkal érkeznek az országokba, értéket hagynak maguk után, miközben jól érzik magukat és hajtja őket a verseny szellem. Az indulók között nincs semmiféle alá vagy fölérendeltség, mindenki egyenlő. Hiszen csak egymásra számíthatnak, teljesen más értékrendek uralkodnak kint. Előtérbe kerülnek olyan elfeledet tartalmú szavak mint : emberség, segítőkészség, barát. Aki megjárta, megcsinálta, az mind így vall, és látván hogy kint az emberek milyen körülmények között élnek, másfajta gondolkodás lesz urrá az emberen, máshogy látja utána  a világot, más lesz fontos. A B2 nem egy afrikai szafari, ahol minden szép és jó és süt a nap. A B2 egy kemény harc a természettel, elemekkel és technikával. Ahol semmisem kiszámítható minden pillanatnak értéke van, minden pillantban történhet valami nem várt esemény, amit valahogy orvosolni kell. A verseny ideje alatt, a versenyzők nem csak élményekkel lesznek gazdagabbak, hanem egy olyan leckét kapnak az élettől, ami utána nagyban megváltoztatja az életet, gondolkodásmódot a létét. Azóta rengeteg új baráttal, és itt a szó szoros értelmébe vett baráttal lett gazdagabb az ember, és egy olyan közösség részévé vált, ahol tudja hogy ha segítség kell, itt kérhet és  kap is. Tehát: iránybamako.hu

Én 32 évesen határoztam el, hogy megcsinálom. Megcsináltam, megcsinálom megint.

 

Szlaukó Róbert csapatkapitány

A csapat neve: „VEDD ÉSZRE” Csapattagok: Kónya György, Csattos Ilona, Szlaukó Róbert, Szlaukó Gábor A csapat utazását, és az eredményeket a mi oldalunkon is figyelemmel kísérheted. 

Azonban ha többet szeretnél tudni, vagy részletesebb információt szeretnél, www.iranybamako.hu ">akkor ide kell kattintanod.